Szomorú szemek

Mint csillagok, mint lámpafények,
ha tócsák fodrán tovább égnek,
olyanok szemeid ma már.
Szomorú, még havas a határ.

Mint foncsor alján karcolások
az esték, éjek, csak kicsit mások,
olyanok szemeid ma is.
Enyém a tűz jégbe fagyva is.

Mintha sírva felkacagna,
őrizne, majd cserbenhagyna,
olyanok szemeid híve.
Takargató álmok dísze.

Szomorú szemek, dacos ajkak,
hegedűszó, ha belém marnak,
s én vágyva vágyom ma is:
látni őket jégbe fagyva is.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.