Advent




            A d v e n t


            I S T E N E M  I S T E N E M  I
            S  T E  N E M I S  T E  N E M I S
            T E  N E M  I S T E N E M  I S T
Latyakos az úttest, hókása borítja,
a cipőnk elázik, mókáz a harisnya,
puha talpunk fázik, hátracsusszan lábunk.
Jönnek az autók, jönnek utánunk,
             dühbe gurulnak.
            E N E M I S  T E  N E M I S  T E
Járdának peremén, kerekek tövében
hever egy kis emlő a csatornarácson.
Feketedve töpped lágy gumi anyaga,
nem illeti többet csecsemő ajaka –
Cuclisüveg süvege !                          , ugye ?    
                                 rút a karácsony
            N E M  I S T E N E M  I S T E N

„ Tűrj, kebel, bírd, kebelem, ringok az utca ölén...! ”

– fohászkodik Mária, ki már alig-alig leány s
csodaképpen közeleg.
Bundája bölény, maga dacos, de meleg,
fekete nap, anyajegy süt arca párás délkörén
s aranycsillagos fülébe dupla rézfonál rezeg.
      Bukik a cérnarézfonál
      kabát alá a szív ürébe
      onnan leszáll a szív alá
      Mária legbelső zsebébe
      onnét fakad a Muzsika !
      s jut ki fojtott zenebona min-
            denki fülébe :

            I S T E N E M I S T E N E M I
            S T E N E M I S T E N E M I S
            T E N E M I S T E N E M I S T
            E N E M I S T E N E M I S T E
            N E M I S T E N E M I S T E N
            E M I S T E N E M I S T E N E
            M I S T E N E M I S T E N E M







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.