Az Elbocsátó szép üzenet
´általam vagy´, mert
tükröt terítek lábad elé,
lepellel borítom arcod.
Egyenlőtlen alázásom ellened
fordítom, lásd:
pergő szilánkon lépdelsz.
vigyázz
vigyázz
mert eltaszítanak útjukból a tengerek,
s nem lesz ki álmod koszorúzza.
Vállamon hordom önkényed jelét,
s ha fekete selyem hull,
a perc nem érint többé
mit ujjaiddal formálsz.
´meg én láttalak´
végül magad csavartad
belőlem gyűlöletem cseppjét,
s te voltál, ki borogattad vele megfáradt homlokod.
Utcákon lépdelve tekinteted kísért a sarkokon
éhes kutyaként szűkölve utánam,
hátrafordulva: emléked taposom.
Hát lásd: zsoltárod terhét átvettem tőled,
gyűlöleted tűröm, hordozom,
de megvetlek, mint a kést,
mivel szavaid pengéjét élezted torkomon.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.