a semmi a minden

A vágyam tárgya vagy és
régen, nyirkos éjjeken is
te voltál minden ölelés,
csak akkor azt még nem tudhattam,
ahogy azt sem, hogy minden
reggeli kávémba te raktad a cukrot
(mindig pontosan amennyi kell...),
mert ezeket az ember nem tudja,
előre nem sejthető,
de egyszercsak megdöbben,
mikor eljön az az idő,
hogy az öl, az ölel, és
az ül a reggelihez melléd, és
veled az fekszik az ágyba,
ahhoz KÖT a VÉGTELEN SEMMI,
aki a vágyad tárgya
volt eddig csak,
de most a MINDEN.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.