Csütörtöki lidérc
Szavak. Valaki által egy másnak írt versei hömpölyögnek végig
a manduládon át a nyelőcsövedig. Az orrodon kibuknak, aztán
visszalépnek a lábujjaid közé. Lúdbőrözve lassan indul a kínzás
kislábbujjtól. Tudod: álmodsz. Picit égnek áll tőle minden szőrszáll a lábadon.
Mondatok. Felkúsznak a hátgerincedre és belecsókolnak
a tarkódba, kezükben tartják ernyedt melledet. Beszédre
semmi szükség, ezek itt nem szavak, nem mondatok,
ezek képek, vetít a belső mozi rendületlen.
Történetek. A történeteknek mindig van elejük és végük.
Ha aknák vannak bennük elrejtve, akkor figyelnünk kell rájuk
és kikerülnünk. A történet már idő. Az aknák közben vannak
elrejtve, nem a végére porciózva. Mi az amit biztosan tudunk?
Hogy itt fekszel, kicsit sok volt mára a vers, és ettől:
vetít a belső mozi mindent, mi ordítóan hiány, hogy
téged szeretne már valaki úgy, mint valaki valaki mást.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2017-07-02 18:51:54
Utolsó módosítás ideje: 2017-07-02 18:51:54
