József Attila
"És a törékeny lombok alatt
látom előrebiccenni hajad,
megrezzenni lágy emlőidet és
- amint elfut a Szinva-patak -
ím újra látom, hogy fakad
a kerek fehér köveken,
fogaidon a tündér nevetés."
/ József Attila /
sziklaszemek, ragyogásuk törtfehér,
megkövül a víz, amíg földet ér.
fut a Szinva-patak, régóta azt nézed,
méred a cseppeket, ahogy akkor mérted.
melleted a kövön verssorok,
ölelnek, őriznek utókorok.
2006 október
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
