A hazug és a szent

Egy testben éltek: a Hazug és a Szent.
Egymással megfértek észrevétlenül.
Tudat alatt várták aztán mindig:
Az egyik a testből véleg kikerül.

A Hazug mondta: "én szeretlek egyedül.
Komolyan veszlek, törődöm Veled."
(ettől sok csitri seggre ül)
A hazugságot néha észre sem veszed.

A Szent mondta: családom van.
Hazaadom mind a pénzt.
Nem kocsmázom, vendéglőzöm, nőzöm,
dolgozom majd pár tízezerért.

A Hazug vágyott egy forró testre,
mely kihűlt vágyait felveri.
Lélektanilag "beetette":
Neki lelke van: emberi.

A Szent cikket írt a gyerekekről,
helyette dolgozó, beteg anyjáról,
Néha látta őket, akkor is messziről.
Volt egy fotója a lányáról.

A Hazugnak most állása van.
dolgozik, ír is, cikkeket,
tömegbe verődve mondja, mutatja;
"levadássza" a híreket.

Haza is megy. Nagy család várja.
Feleség, kit sokszor lehülyézett;
De hazafelé mégis útba ejti
A "kinyomozhatatlan" fülkéket.

A Hazug nem Szent fél hattól hatig.
Gyalogol a metrótól otthonig.
Telefonál akár tízszer is.
Minden fülkében az a mozdulat...

Annak a másiknak, ki elment,
-mert el akart- s így ölt.
Nem feledhető, hiába akarja.
De már mégsem öngyilkos-jelölt.

Elcsukló hangon szólna is bele,
De a férj veszi fel majdnem mindig.
-Úgy látszik, ez a hierarchia-
Náluk az összetartás dívik....

Hazaér lassan, csalódottan.
Zsebéből kiteszi a lét.
-Vacsorát tesz elé az asszony.-
Csalódottan ingatja fejét.

S kezet ráz széles mosollyal
a Hazug és a Szent.
Most meglelte a helyét.
Félig hazament.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.