Egy õrült utolsó sora
Egy őrült utolsó sora
Csend van s magány most.
A város zaja hirtelen kiürült.
Fejemben a csend ugató kutyát tapos...
Az emberiség egy szőlőfürt.
Lengeti a szél, nem hagyja!
Tépi-tépi, egyre csak zaklatja.
Aztán csend lesz hirtelen...
A zajt kitörölte a hiedelem.
A magány beköltözött hozzám is.
Elhagyott az érzések fejedelme!
Bent hideg van, meleg odakinn.
Egyedül a csend int fegyelemre.
Szerencsések szörnyetege vagyok;
Török-zúzok, nem maradok!
Kirobbanok börtönömből jó?
Igaz a világ, hazug a szó!
Téboly közepe a tiszta nyugalom.
Méretes koporsóm már vár.
Legyen vér és legyen forradalom!
Meghalni milyen? Mert élni kár!
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
