Reggel II:

Erre ébredtünk megint.
Csak mert megszoktuk. De így
legalább tudjuk, mihez is
tartsuk magunkat. Előre várjuk.
Mit tesz isten, mégis mellbevág, ám csak
az első pillanatban.
Igaz, a többivel
nem érdemes törődni, történik az magától,
hosszan, s egyszerre abbahagyja,
egy sóhajtással. Nem, egy kilégzéssel, ami
nagyon hasonlít egy sóhajtáshoz.
Ne hallgassatok ide, kérlek, ne hallgassatok ide.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: In: Ne mondj le semmirõl! (13 költõ) (Budapest, 1974)
Kiadó: Szépirodalmi Könyvkiadó