Az éltető polip

Polip tapad az arcára
műanyag karokkal.

Az élet csepeg a csöveken.
Jajj, sok ömöljön be,
és kevés szivárogjon el.

Torzult hangja a maszk mögül.
Zihál, fáj a légvétel,
hasháló szárad a kopott radiátoron.

A szag csak az élőt zavarja.
A döglegyet odavonza,
de a koszos ablak visszatartja.
Kitartóan koppan.

Az élet fájába kapaszkodva
felküzdi magát ülő helyzetbe.
Az infúzió megbillen, elakad.
Mosolyogni próbál.

Az ápolónő átnéz felette,
üveges tekintete belső mozit figyel.
Rutinból firkant a kórlapra,
felgyorsul, még sok az ágy.

A nővérpulton
pizzásdobozba száradt törődés.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2026-05-16 15:40:39
Utolsó módosítás ideje: 2026-05-16 15:40:39