Megroggyant
ágyam hajótöröttjeként
szemlélem az
elmúlt nap ezer
darabra
hullt maradványait.
Boldogság-
álmokba kapaszkodom
bele, de azok
a realitás
tengerén szét-
mállnak s
szertefoszlanak.
Aztán
feltűnnek a holnap
szigetének ködmosta
partjai, de
félek, hogy
élve nem
érek már oda.
Majdnem
megfulladok. Mégis
felébredek. Most
jobb-e, vagy akkor volt?
Ki tudja már?
