Hazugság

Iszonyodom már a napok vér-húsától!
Tele van hazugsággal minden nap!
S félek, a nap-éj viszonyától,
Hisz' az éj után jön az új lap.

Csakhogy ez az új lap már koszos,
Korcs, mint a többi.
Bűntől szégyenfoltos.
Nincs ki szeretetével kitölti!

Ember vagyok én is, ahogy Te!
Keresem a világ értelmét.
Tudás? Munka? Család? Nem!
Csak azt kapjam, ami az enyém!

Szerelmet és boldogságot,
Érzelmet, ifjúságot.
De kínt és bánatot is;
Hogy megtudjam, mindez, mi?

Mert én csak egy oldalt látok
Ebből a világból.
Emberek! Átok rátok!
Vigyetek e fullasztó válságból!

Vegyetek ki ebből a pokolból!
Keserű szavam senki se hallja?
Emeljetek ki a nyomorból!
De hogyan? Ők is el vannak foglalva?!

Vagy tán csak beletörődtek?
Olyan magányosak, töröttek...
Nem tehetünk hát semmit?
Vagy csak nem érdekel senkit...

A hazugság tovább fertőz,
S egyre jobban feszíti a világot!
Itt egy lepke, ott egy őz.
Nincs jövője, majd meglátod!

Úgy nincs jövő, ha nem tiszta!
Bűnös az élet és durva!
Hát most én is törődjek bele?!
Ne haragudjatok, de ez nekem nem menne!





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.