Épp olyan
Mint mikor fényesre csiszolnék
vöröslô üvegkövet.
Más gondolatok, másfelé nézek.
Például az esték. Ferdén süt a nap,
zuhanásából már ébrednek a csillagok.
Ilyen vagyok.
Arcomra arcod ád nyomot.
Vidám ráncaid mind,
mit a mosoly csalt elô.
Olyan, mintha nevetnék.
Olyan, mintha lebegve szállnék.
És olyan is, mint a szél; szabad.
Elfordítom a fejem,
nincsenek rubinvörös kövek.
Ordítva, zajjal pótolt minden zene.
Megrepedt minden arcunk.
Madarak, vigyetek, szabadon!
Nevetek, szárnyaim erejét köszönöm!
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.