Nekünk, marad a fegyelem
Nekünk, marad a fegyelem
Vörösen izzó, fortyogó düh.
Ma megint el kell tűrni.
Jönne a pestis, elmúlt a rüh.
Valaki mástól kell függni.
Eljött a lepra, bekopogott.
Talpra állni lehetetlen.
Ebben a világban, aki lopott,
Csak az, magát megszedte.
Támad az állam, adóztat.
Sír az ifjú keleten.
Az égből kést lógat,
Nekünk, marad a fegyelem.
Vörösen izzó, fortyogó düh.
Sok a teher már.
Az élni akarás, mind kihűlt.
Ebben az életben, csak a
Semmi vár...
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
