Az ismeretlenbe
Szökik a lélek,
szivárog a fekélyen,
mit háborgó sav emésztett,
forrongó plazmatenger papírdobozban,
áttetsző simogató kékséggel,
szabadon táncolva felső mélységbe,
nem akarja már a testet,
nem akarja már a tested!
Üresen forgó fénykagyló,
nem veszi már a műsort,
elcsúszott a frekvencia,
sokan voltunk,
menni kellett...
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
