A halotthoz

Harang zúg, nála hangosabban csak kedvesed sír.
Föld alattad, feletted, betemet a sír.
Most örülj! Vidám szívvel búcsúzz az élettől!
Nem baj, hogy itt hagytad őket,
csak majmok, közülük ember, ki öntudatra ébredt...
Ne féltsd őket! Ostobák. Nézd most is önmagukat sajnálják.
Buták. Az isteni vér cseppjeit ne keresd bennük,
Keresd testedet rágó férgekben, bennünk.
Mi értünk, Szent Szeretet.
Testünkben lelhetsz életet.
Eljön az a nap, ha megvárod.
Most: mi vagyunk az alantasok,
de szívünk feloldja sírod, a vakságot.
Akkor rájönnek majd, ki most jelentéktelen húsrágó,
csak az igazán ember, szerető, angyal, megváltó.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2015-12-01 22:15:13
Utolsó módosítás ideje: 2015-12-01 22:15:13