Lélek-harangjáték

beomlanak a tenyésztett mosolyok
kidõlnek sorra a dédelgetések
félreverik a hangokat - ez oly ok
hogy megfagynak a kora magvetések

kipallatlan repülõ szõnyegeken
szobára viszik csalfa vágyaidat
a lelked vén golgotai szegeken
csonthéjat növeszt amely átalitat

haragból vet ágyat magának ki fél
lábatlankodik egy földöntúli arc
tizedeli a holt bolygóközi tér
veri a napszél összesercegi kvarc

eldobogta éveit szíved - falat
boldogsága is présektõl fájdalmas
életed - az ékehíja foglalat -
csodáktól indás s izzón mindhatalmas

tetthelyeden holt idõd ha leintett
körülkrétázzák patakzó alakod
felöltöd az irgalmazó karinget
és átöleled örökös honlakod


(1989)





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.