Lélek-harangjáték
beomlanak a tenyésztett mosolyok
kidõlnek sorra a dédelgetések
félreverik a hangokat - ez oly ok
hogy megfagynak a kora magvetések
kipallatlan repülõ szõnyegeken
szobára viszik csalfa vágyaidat
a lelked vén golgotai szegeken
csonthéjat növeszt amely átalitat
haragból vet ágyat magának ki fél
lábatlankodik egy földöntúli arc
tizedeli a holt bolygóközi tér
veri a napszél összesercegi kvarc
eldobogta éveit szíved - falat
boldogsága is présektõl fájdalmas
életed - az ékehíja foglalat -
csodáktól indás s izzón mindhatalmas
tetthelyeden holt idõd ha leintett
körülkrétázzák patakzó alakod
felöltöd az irgalmazó karinget
és átöleled örökös honlakod
(1989)
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
