Ródli
Késő este - megfeneklett
itt ülök az ágyamon
tekintetem előmered
komolyságod hátranyom
Elzuhanok és így fekve
bámulom a legyeket -
leszánkáznak a tapétán
én sem tudok egyebet:
felülök a ródlira és
leszánkázom arcodon
Barázdákat hagyok rajta -
letörölni nem fogom
Nem tudom mert szeretésem
akármennyit bír is el
sisakot meg hosszú szablyát
páncélruhát nem visel
képtelen vagyok megvívni
azzal ami ingatag
csak megőrzöm - fuldokolva -
belőled mi itt ragad
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Publikálva: Mozgó Világ,
