Igen, Vágylak!
Igen. Vágyom újra a csípős vonatfüstöt.
Igen. Vágyom újra, hogy szemeid
mély kútjába vesszek,
s mint itatlan részeg, igyam tekinteted,
s bele, bele a végtelenbe ússzon
egybe fonódva remegő kezünk.
Igen. Vágyom, hogy szeretkezzünk,
édes folyamok csengő zenéjével
ékesítve testünk az Örök nyelje
fulladó torkába,
s mi akadjunk meg, ketten,
zihált hörgése kéjek nyögdécselő
alakja lesz, ha megáll velünk az idő.
Igen. Vágyom, hogy egyszer így legyen,
s a Világ mögött nevessünk,
múlhatatlan szerelmet dobva
a többi mostoha elé, kegynek.
Igen. Vágylak, és Szeretlek!
(Szeged, 2007.03.14.)
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
