rekviem. kiért?
vasárnap volt s én úgy ültem itt
mint akit fejbe kólintottak ahogy
csak mondtad én meg tűrtem hisz
törvényszerűen vártam az esést
mert sütött a nap ahogyan most
is és én szédültem nagyon ahogy
tűnődtem hangod mitől ily dallamos
amikor mélynek és rekedtnek kéne
éreznem mondatod hogy vége
de a nap csak égette bőrömet
mintha rajtam kacagnia kéne
és tenyered erezete soha nem
vonzott még oly nagyon sirályok
zuhanórepülése és finom hetykesége
azóta sok ilyen naplementét hányok
mert minden szavad kaparja térdem
( rámköpött az isten
megfulladok hiszen
úgy tudtam ő nincsen )
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
