Havasi emberek

Sárkánybarlangos mesék üveghegyeirõl
le-lejõdögélnek melegen bugyog szájukból
a szó földi tüzekrõl boszorkás látomásokról beszélnek édesgyökerek
titkairól szagos erdõk törpéirõl tisztaízû tavak
tündéreirõl tobozterûs toronyfenyõktõl tanult makacs
magasságmámorról s nem szólnak ordas hidegekrõl tenyerükre kérgesült
fáradságról nem panaszolják fel beretvás mogorvasággal a mellükre
gyapjasult magányt sem a sustáknyi szemek éhes villódzását a fejük
alá holdat alvó éjben  A havasi emberek halkhangú
balladákkal szikes-szelíd mondákkal dacmohás
dojnákkal mosdatnak mosolygó-tisztára mokányos szívós
szeretetükben majd vállukra vetve cedeléjüket
cihelõdnek elmennek vissza fényszagú
reggelekbe szitakötõ-égbe


(1974)





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Új Látóhatár, 1978/6