Üreslét

Fogom a tollat
S írom a gondolatokat…

Már nem érzek többet
Csupán végtelenhosszú,
Üres sorokat.
Nehéz így felkelni,
Nehéz élni
Úgy, ha semmit nem érezni.
Nehéz megjátszani
A boldog életet,
S nehéz elviselni,
Hogy üres a lelked.

Fáj az ami nincsen,
Fáj, hogy alig van
Néhány kincsed…
S ami van
Azt sem látod,
Hisz’ sötétbe borult
A világod.
Nem tudod,
Hogy hol a fény
S már nem is reméled,
Hogy utolér.

Örülnöd kéne,
Hogy legalább kaptál abból,
Mit valaki soha nem remélne..!
Örülnöd kéne,
Hiszen élhetsz
S veled együtt emlékeid is élnek..!
…De miért örülnék
Ha elmúlt minden?!
S miért remélnék,
Ha már semmi esélyem?

Nehéz az elmúlás, s nehéz a kezdet,
De tudd, ennek soha vége nem lesz!!!







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.