Lemetszett-fejû csirke
Semmi több.
Ez maga az Őszinteség.
A gondolatot megcélozva szándékosan lövünk mellé,
Mert kimondani nem merjük,
Majd duzzogva fordulunk el:
Nem ért minket!
A meglegyintett mondanivaló-foszlány
Még szalad egy kört
(az utolsót),
Aztán már senki nem mer rá visszanézni.
Csúnya lett és értelmetlen.
Értelmetlen és életképtelen,
Mint a lemetszett fejű csirke
Az utolsó kör a legviccesebb:
Keskeny, halványodó sugarakban spriccel
A Tartalom,
A láthatatlan, a valódi,
Ami rászlottyan a túl közel állóra,
Ha éppen nagyon figyel.
Aztán csak lábkarom-kaparások a tudatalattiban,
Olyan vajon-ezt-akarta-mondani?-félék,
De ezek már egészen gyönge kis utórándulások.
A tetem fekszik,
Lám, a dolgok rendje mégiscsak ez,
Valami volt még, emlékszem,
De nem, az nem lehet,
És
egyébként is
gusztustalan
De tényleg:
Hogy jön valaki ahhoz, hogy
ÖNMAGÁVAL SZEMBEFRÖCSKÖLJÖN?
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
