Rókadomb
Kotorékok a domb oldalán. A rókák visszatértek. Minap
volt, hogy néhány fácánkakast is látni
lehetett újra. Innen nézve a hegy oldala feltúrt kék, esetleg
lila hullám. Nem sokkal messzebb, harminc centi mélyen
avarok fekszenek a szántásban.
Néhányat kivetett az eke.
(A kotorékban régen kincseket találtam, és a patak is
mindig patkókat adott nekem; öreg, kivénhedt patkókat.
A hegy török tányért, szelencét, kulcsot.)
– Hé, effendi! Hogy mondhatták avarul: „Rókadomb”?
És ki hívta őket vissza?
Valaki homlokon csókolt, és azt mondta:
– Nincs kivetnivaló benned.
És én háromszázezer éve értem
bármelyik ősi nyelven.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2026-01-09 23:07:05
Utolsó módosítás ideje: 2026-01-09 23:07:05
