Egy sivatagban
(groteszk)
Hogyha már épp eleget szomjaztál,
sziklából szavakat fakasztok én,
miközben izzadó fejedet simítom,
és könnyebbé teszem itt-létedet.
Szomjan veszel így is, hiába szép szó,
tested azt követeli, ami neki kell –
mégse spirituális szomjad visz el,
de rászáradsz egy gondolatra: inni kell.
Miközben én sírva összegzem életed,
de hogy ne irritáljon: száraz szemekkel.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-09-16 23:28:14
Utolsó módosítás ideje: 2011-09-16 23:28:14
