Csendünkben fáradtan hallgat most a szó,
a távolság mindent temet, megnyugtat,
elűzi kínzón szép érzéseinket,
mégis hiányzol, s szövöm az álmokat,
talán a múltba néző emlékezet
vet hullámot, vagy a játszi képzelet
idéz, még mozdul feléd az akarat,
de csendünkben már fájón hallgat a szó.
