DOKK

Karaffa Gyula
üzenőfala
képtára

1964. 01.29-én születtem Nyíregyházán. Nagyorosziban élünk 37 éve, négy felnőttkorú gyermekem (egy fiú és három lány), és hét unokám (négy fiú három lány) van. Eredeti szakmám autószerelő, tíz évig ebben dolgoztam. Aztán voltam doboz tok-, és papucskészítő kisiparos, könyvárus, elmegyógyintézeti hivatásos őr, de 19 éve ismét bőrös kézműves-foglalkozásvezető vagyok. 2015 augusztusától üzemeltetem a Nyitott Műhely Galériát Nagyorosziban, amiben működik a Nagyoroszi Hamvas Kör is.
1980-óta írok verseket, előtte csak olvastam. 1987-ben jelentem meg országos lapban először a Mozgó Világban, majd az évek során a Szatmári Szemlében, a Kelet Magyarországban, a Tekintetben, a CET-ben, a Palócföldben, a Políszban, az Agriában, a Zempléni Múzsában, a Szépirodalmi Figyelőben, az Irodalmi Szemlében, az Ezredvégben, a Napútban, és más, regionális irodalmi lapokban jelentek meg verseim.
Antológiákban is szerepeltem szép számmal, de konkrét megjelenési listám nincs, mert nem gyűjtöm sem a lapokat a megjelenésemmel, sem az esetleg a szerzői jog miatt értük kapott pénzt. Négy könyvem van: Épphogycsak beszólok, Pipafüst, Csunnyamesék, Tartozásaim gyűlnek.
Alapítója vagyok a rétsági Spangár Körnek, tagja a salgótarjáni Balassi Bálint Asztaltársaságnak. A Dokkon régóta fenn vagyok, mondhatni függő lettem. 15 évig készítettem a Börzsönyi Helikon nevű internetes irodalmi, helytörténeti, képzőművészeti lapot. Alapítója vagyok az Itt vagy otthon Egyesületnek, amivel idén (2025) már harmadszor rendezzük meg Horpácson a BBA több napos nyári irodalmi táborát.
Könyvmentő vagyok, befogadom, majd ingyen továbbadom a kidobott könyveket, így saját könyvtáram is mára 13 ezresre gyarapodott. Folyamatosan, egyszerre 5-6 könyvet is olvasok, nélküle „elvonási tüneteket” produkálok.
2005-ben vers kategóriában a Spangár díjat, 2011-ben pedig irodalmi szervező munkámért Rétság Város Pro Urbe díját kaptam meg.
Isaac Bashevis Singerrel együtt hiszem, hogy:„Ha nincs Isten, az embernek
kell istenként viselkednie.”. És ugyanilyen erővel gondolom Marschalkó Zsolt jelmondatával: „A semmiért is repülj, ha szárnyakat kaptál.”

A DOKKON OLVASHATÓ VERSEI

Megjöttek...

Szomszéd...

Felad...

Nyugtat...

Az utolsó busz...

Ugyanaz...

Megjött a fa...

Hiába minden...

Megér...

Kik az én testvéreim...

Tegnap...

Nem tehetem...