Költőnek...

(Gelencsér János Kocsmarajz 11. képéhez)


Tudjátok, néha költőnek képzeltem magam.
Nem volt nehéz, hisz életem örök mélabú.
Elképzeltem, hogy a világ jobb lesz általam,
de nem hagyta magát. Még most is csak húgyszagú

állomások vannak mindenütt, meg gaz, ugar.
Szárnyadat törik, ha repülni vágysz az égbe,
megvetnek, ha kicsit több vagy. Lelkünkben muhar.
Azért is! Dalomnak nem lehet más a vége,

csak az a sor, hogy „szeressük egymást gyerekek”!
Ennél a kocsmai asztalnál kijelentem,
én szeretlek titeket még így is emberek!

Ne röhögj má’ Józsi, mer’ majd jól pofánbaszlak,
a kurva életbe, Sanyi, hozz még egy felest!
Le vannak szarva az istenek, forradalmak!






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2022-07-19 09:37:22
Utolsó módosítás ideje: 2022-07-19 09:37:22