Aztán

Aztán elfelejtjük a soknapos
ölelést, a közelség ismerős lesz, más.
Megszokjuk azt is, mint a csendeket,
üres lesz, mint a reklámvillogás.

Aztán ellobban az utolsó csillag is.
Minden mozdulat belefagy a szembe.
Senki ujja nem rajzol nyolcasokat
a nyirkos, tátogó tenyerekbe.

Ti mindent látó, asszonyi szemek,
mikor semmi se, kikerekedjetek!
Mikor senki se, öleljetek sírva,

csomagoljatok ebédet zsírpapírba,
a szerelmet vigyétek, ha a töke tele!
… hogy álmodhassunk többet vele.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2017-02-16 21:10:40
Utolsó módosítás ideje: 2017-02-16 21:10:40