Talán majd én

nem hagyott rám semmit apám
fukar volt halálában
pedig hogy szórta mosolyát míg élt
hordta haza a banánt
a fügét  a csokoládét
a fekete vonaton
még a feleséről is lemondott sokszor
meg a pénzes kártyacsatákról
csak hogy hozhasson valamit
évekig csak jött
évekig csak ment
közben felnőttünk csendesen
egyre hosszabbra nyúlt a gerincem
míg az övé egyre csak összement
azt sem tudom mit csinált a háborúban
hogy ölt-e ő is
mert biztosan kellett
választania a pillanatok között
életben marad vagy elveszi mástól
azt sem tudom hogy szerette-e anyámat
mit mondott kedvest szépet neki
hogy udvarolta körül szerelmével
s az hogy teljesedett be
azt sem tudom mit mondott neki
mikor olyan nehezen megszülettünk nővéremmel
azt sem tudom büszke volt-e ránk
pontosabban azt tudom
mert anyám mesélte az egész kocsma
ingyen ivott mind a kétszer
azt sem tudom mi volt a baja a világgal
azt sem tudom vajon lekötözték-e az orvosok
mikor lelke itt hagyta azt
s átköltözött oda
ahol az isten is ott iszik az asztaloknál
azt sem tudom sokkolták-e az agyát
hogy mégiscsak visszatérítsék az irigyek
ebbe a materialista szennybe
ahol a vágyak nem felfele szállnak
ahol a lélek nem része a térnek
ahol az ima csak fölösleges agyhiba
ahol a morál csak lexikonokban funkcionál
talán majd én...
talán majd nekem sikerül...






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.