Nem írtam semmit...

csak begyújtottam a műhely rozzant kályhájába
egyre nehezebb a samott foghíjasra égett
benne az ajtó gombjába csavart kellett cserélnem
ha nem teszem nem tudtam volna bezárni

megéleztem a késeket és valami ősi vad ösztönnel
estem a bőröknek szabdaltam először sercegett
a fém ahogy belevágott a vastag marhalapba
aztán befűztem a szálakat a karabiner karikájába

négyszálas gömbfonással végig zsibbadt a kezem
gombbal zártam a véget szinte simul a tenyérbe
öröm egy ilyennel kutyát vezetni de ha a helyzet
úgy hozza ütni is lehet vele mert akár egy fegyver

bort kortyoltam szólt a folkrádió azt hallgatom
ha csak tehetem bár nincs se csizmám se lajbim
sarukat is fogok valamikor meg cipőket csinálni
jobban kielégít mint a szavakat halott csomókba

összefűzni és talán több haszna is van gondolom...







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-11-03 13:51:53
Utolsó módosítás ideje: 2012-11-03 13:51:53