Kiszorít
Hazafutok.
Orromon bankjegyből
hajtogatott szemüvegem,
bámulhatom végre a képernyőt.
Tágulni akarok,
de valami félrement.
Körülöttem nő a szar,
egyre jobban nyom.
Összemegyek.
A monitorból kiugrik egy
kifeszített damil
nyakmagasságban.
Megszólal:
„Igazolja, hogy ön ember.”
Átléptem a földön fekvőt,
még megvolt a captcha.
Pendül a damil:
amputálni kell a fejem.
Az élettel
összeegyeztethetetlen,
hogy agyam legyen.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2026-06-17 19:46:04
Utolsó módosítás ideje: 2026-06-17 19:46:04
