A vadnyúl fia
Házinyúl lettem. Egy konformista féreg
az apám szerint - aki csak vadnyúl maradt-.
Untam már magam, az ugrálást, a rétet,
hogy kilenc a testvér, és száraz a falat,
beköltöztem hát egy falusi udvarba,
hol mindenem megvan, amit csak nyúl kíván,
- káposzta torzsája, kenyér, táp, meg alma -
és gazdám érces hangja lett a litániám.
Néha egy-egy nyúllány kerül ketrecembe,
- ahogy mondják jó vérfrissítő bak vagyok -
vagy száz fiam van, de egy se néz szemembe
amikor mesélek, - apámról hallgatok-,
túl közel van a múlt, és a zsigerekbe
elevenen élnek még a szabad napok.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Kötetben: Rebbenő madár (Marschalkó Zsolt emlékére) (Salgótarján, 2012)
Kiadó: Balassi Bálint Asztaltársaság
Feltöltés ideje: 2012-10-01 22:32:01
Utolsó módosítás ideje: 2012-10-01 22:32:01