NEKROLÓG

Miért, hogy a halál szentté avat
és érinthetetlenné tesz? Miért,
hogy mihelyt kimúlsz és elpárologsz,
életed sármorzsáit értelem
és rendeltetés kényszerképzete
fűzi, mint gyöngysort, aranyszálra? Mégsem
volt olyan szánalmas botladozásod
a pályán, amilyennek mind, aki
ott állt melletted, látta? Mégsem voltál
langyos és gyáva, kiköpni való?
Mi von köréd burkot, melyet se szó,
se ártó gondolat nem vághat át?
Mi tesz boldog magányossá, mi tesz
tökéletessé, egykori selejt?






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: 2000, 2002 okt.