Tükörcserepekből raktam
össze magam.
Lassan szedtem le a földet,
és bontottam ki szívem,
mely aludt a sötétség mélyén.
A ködből fokról-fokra
loptam vissza magam.
Lassan váltam láthatóvá ...
Friss még minden szó.
És csoda minden mozdulat.
Új íze van az ételeknek,
hamvasak és tiszták a reggelek.
De már erős tüdővel lélegzem.
És nem rémítenek börtönfalak!
