Óriásokká a bércek

Álmunkban újra fodrokat öltünk.
Tisztaszín szemekkel figyelve
még bársonybőrrel gügyögünk,
s minden hang gyöngy belőlünk.
Nem áltat még a dohos hétfő,
a péntek sem égeti zsigereink
minden percünk nyugalomba vész,
hisz álmunkban gyerekekké leszünk.


Még óriásokká válnak a bércek,
és hallgatag szörnyek a fenyvesek,
a hétfejű sárkány is mézet okád.
Bárcsak örökké álmodhatnánk,
azt, hogy hatalmas a törpevilág.
Álmunkban újra fodrokat öltünk,
hisz álmunkban gyerekekké leszünk.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.