pogány félelem
riadtan révedsz fel rémes álmodból,
nincs hatalmad a halál fölött,
izzadtan mászol ki a széttúrt ágyból,
az illúzió eltörött.
elveszett az egyszerű szépség,
az úton a köd már lassan felszakad,
ha nem most, hát máskor más kín tép szét,
gyermeki álmod messzire szalad.
megteszed a gyűlölt távot,
szépen veszed a nyikorgó fokokat,
régen szürkesége konyhádnak is más volt,
most lassan-lassan a félelem fojtogat.
pogány félelem ez, szörnyű,
nem segít rajt Isten-képzet, délibáb,
hitehagyott fohásszal nem könnyű
szemben a világgal, vége hát?
vége. vége már. vallásod múlt,
pogányságod jelened és jövőd,
vén grófságod képe szétdúlt,
nincs már uralmad a halál fölött.
ám ölelő karjait a fonálszövőknek
még érintetlen s hidegen hagyod,
hisz szerelmed forró s míg az egyre éget,
kerülöd, nem várod azt a napot....
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
