Háromtenger napkeltéje
Véres az éjek köpönyege. Látod?
a csillagvértes nagy határok
parázna piszokkal lépnek,
s hiába a koldusének,
nyugodni tér a Nap.
Vértes a hadak sora. Hallod?
a csillagvéres, kékes tanod
pusztít, pedig jóra vártunk,
s mégis lebontják a házunk,
nyugodni tér a Nap.
Piros pellengérek, s jövők adójában
hiába zeng a szív az elmében s a szájban,
rókavérű gyanú szimatol mindenhol,
de, hogy a „háromtengermosott” újra kolompol,
hiszem, s a Nap narancsfénye felhasad!
(Szeged, 2007. 02. 21.)
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
