Vádbeszéd
A vádlott kimondott már annyi szót,
hogy büntetését magától kapja meg.
Hadd félhessen utóbb is az ítélettől!
Látott már délibábot, és a zord valót.
Érezte, lelke fölöslege mint remeg,
s tudja: a szűkös tudat lassan öl.
A papírból készített vitorlás hajót
vízre tette, s felkiáltott, hogy remek,
mert megszépült a Pocsolya-öböl.
Bíró Úr! A vádlott élje meg a valót!
Ítélje életre! A halvány zöld szemek
könnyeit törölje örökkön két ököl.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
