Remény
Azt is mondhatnám ilyen reggeleken,
hogy a rohadt életbe, miért kell már megint
De nem mondom.
(A Mama mindig jó keresztény volt;
talán még ma is elverne a szóért.)
Pedig tényleg mondhatnám,
hiszen korán van, és aranyat nem leltem,
de a befőttes üveg az csörög, és kotyog a fazék,
és a szirupos szag émelyít,
de a Mamát más nem érdekli
csak az örök élet titka.
Azt mondja, az sorakozik a spájzban
szépen felcímkézve (évjárat szerint),
mint a templom árkádok oszlopai.
Ezeken a reggeleken, mikor betevőért bukdácsolok
az Alkimista konyháján,
néha leverek egyet-egyet
az időtlen savanyúság, és lekvár tornyokból,
de azok valahogy nem törnek el,
és a Mama idegeit még ez sem borzolja
pedig látom a szeme sarkában,
hogy Ő sem hitte volna,
mennyit bír egy dunsztosüveg.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
