Templom

Fekete emberek, asszonyok
madárcsontuak,
kopott ruhában,
öregszagúan.

(Barna halálbogarak rajzanak.)

Hajlongnak a tömör padok között,
a nád sem hajlik szebben a Jordán vidékén.
Az öledben ültem anyám,
te sírtál és én sírtam.
A templom közepén a bogarak
dögöt vesznek körbe,
mint egy KZ láger lakói a kenyeres kocsit.

A dög helyén bronzkirály emelkedett:
aranyszínű volt, de nem nyomott másfél mázsát.
Szorosan összetapadt ércmolekulák.

Te csendre intettél,
azt mondtad ez nem Isten,
csak annak fia.

Szerintem még az sem, csak egy darab fém
amit - ha nem félnék az Egy Igaz Istent –
jó pénzért vennének meg a telepeken.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-04-18 21:32:25
Utolsó módosítás ideje: 2016-04-18 21:44:37