Hasadék

Szunnyadozik a tudatom,
máma már nem hasad tovább.
Reggel rántotta, s jól lakom,
de estig semmi és remeg a láb.
Enni kéne valamit a fröccs helyett,
hogy lássam: élnek még emberek.
Alakot, arcot váltok és nem nevet,
aztán fáradtan vagyok és leheverek.
Ezt most - mást nem tehetek -  jól leírom.
Közben hallom, ahogy a hajam nő.
Vincseszterem megrepedt. Csak a cédérom
működik, és szemem zöld szerencsekő.
Láttam már másokat, akik élnek még.
Figyelnek engem és nem értik mi van.
Csak én tudom, hogy itten most elég.
Sátrat verek, de ez nem lesz víg-vam.
Betűk, vesszők, pontok és kérdőjelek.
Sorba kell rakni őket, hogy rend legyen.
Nem akarom, hogy elfújjanak a szelek,
amikor az utolsó utánit rendelem.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.