Szirup

Emlékeim most szépen összeöntöm.
Életszörpöt kotyvasztok magamnak.
Aszalt vágy, túlérett érzés, bio ösztön,
pár hullott gondolat. Ilyeneim vannak.

Alágyújtok a horpadt szellemüstnek.
A nagy fakanál reményeim göcsös ága.
Olvadó gyümölcseim lassan összefőnek.
Édesítek. (Bár magas az időcukor ára.)

Instant élet készül most a rossz időkre.
A szirupot könnyeimmel fogom higítani.
Nem kínálgatom. Nem vagyok már dőre.
S nem tudom már magamat belőlem kiírtani.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.