Egy rózsabogárra
Nyirkos tenyércsapdában
ízeltlábú tank. A jó Isten szépen felépítette;
évezredes mechanika,
krómragyogású élőrobot,
– pihensz most a tenyerembe’.
Rézvörös vagy, mint a naplementék,
a vihar utáni égbolt, rozsdafoltok a kerítésen.
De legfőképpen szelíd zöld vagy, mint a fű,
vagy a falrepedésekben megbúvó moha.
Nem vizsgáltalak nagyító alatt,
dunsztosüvegbe sem zárlak.
Csak jó, hogy a kezembe’ vagy,
hogy a virágok között rád találtam:
Kitinpáncélos szerelem.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2016-07-22 14:08:15
Utolsó módosítás ideje: 2016-07-23 14:27:17
