Álvilágban-hazám

Fantázia, szikra ,báj
bűvös egyvelegek
mámorba szökkenő dac
így megsebezhetnek.

Kábult füstkeselyűk
lelkedre pályáznak,
sólymunkát keresve,
tépkednek, leráznak.

Ős, hegyi patak gőgös
szennyt sodor csak anyjához,
gazdája bámulja ,hogy
hervadva sem átkoz.

Kőbe zárt árny, ez lett
elmúlásunk képe,
vérszomjas szörnyek
férkőztek elménkbe.

Idegen kultúra,
valótlan történelem,
ha nem színházat élek,
megkötözik kezem.

Röhögve küldenek
dicső máglyára,
felakasztják hazámat
a hősök fájára.








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.