Fohász,neked

Fohász,neked


Sóvárgó szívem csalatkozva,üresen áll,
Egyetlen apró fényszikrára várakozva csupán.
Ami majd fénnyel borítja be a kopár síkságot tán,s
A kongó sötétség helyén a hajnal életet talál.

Kincsem csak egyetlen szikrát ádj,
Kergesd el mellőlem a halált,
Kegyetlen érzelmeim mint a hiénák,
Várják önnön anyjuk halálát.

Ne engedd,hogy ez megtörténjen,
Hogy lakomát üljenek a szívemen,
Űzd el őket,hívj a helyükbe tündéreket,
Ők majd elhozzák nekem a szerelmedet.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2015-10-24 17:43:42
Utolsó módosítás ideje: 2015-10-24 17:43:42