Szerzõdés

Azt mondtátok, minden jó lesz, minden tökéletes lesz.
Azt mondtátok, menj csak, neked ott a helyed.
Aláírtunk egy szerződést, vérrel írtunk alá egy élet fogadalmat.
Aztán leküldtetek, válassz, itt van két út, indulj el valamelyiken.

Féltem, nem tudtam, mit tegyek, de ti velem voltatok, segítettetek.
Rámutattok az egyikre, s én megkönnyebbülve léptem át az élet ajtaját.
Megérkeztem, de a cél nem olyan volt, mint amilyennek leírtátok odafent.
Itt minden más volt, itt minden olyan zavaros, olyan bonyolult.

Azt mondtátok egyszerű lesz, azt tanítottátok, járj félelem nélkül!
De nem tudtam nem félni, mert itt csak rettegni lehetett.
Mégis jól bírtam a kiképzést, elfogyasztottam pár évet,
Elkönyveltem jó néhány emléket, de a szerződést fel már nem bonthattam.

Aztán az út, ahogyan haladtam előre, egyre nehezebb lett.
Másképp kezdtem gondolkozni, más álmokat tűztem ki magam elé.
Volt, amiből tanultam, volt, amit megbántam, de vissza már nem fordíthattam,
Pedig ti úgy mondtátok, sose bánj semmit, mindig boldog leszel!

A végéhez közeledtem, s fáradt lettem, gyenge.
Azt mondtátok, mindig erős leszel, bátor, harcolni fogsz.
De én nem harcoltam, csak beletörődtem. Itt tanultam, hogy ez van, ez lesz.
Nem változtattam, mert nem volt értelme, a vége úgyis ugyanaz lesz.

A vége úgyis ugyanaz lesz. Fent fogok állni, előttetek.
Elkönyvelünk egy tapasztalatot, de vissza, soha, soha nem mehetek már.
De még itt vagyok, és még hogyha szenvedve, s kínlódva hagyom is el e világot, de felkiáltok az égre:
Becsaptatok! Átvertetek! Nem a jó útra küldtetek!






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.