Szél

Áll. Némán. Mozdulatlan.
Rendületlenül.
Makacs és megfoghatatlan.
A szél még némán ül.

Éled, szeme fölragyog,
Lassú ringás a cél,
Kedves hangon felgagyog,
Játszik a szél.

Birtokba vesz teret, eget,
Helyet, hol él,
Kergeti a fellegeket,
Fúj már a szél.

Gyorsabb táncot lejt már,
Hull virág, levél,
Vezényszóra nem vár,
Fúj már a szél.

Körül nem néz, mindent
Levegőnek vél,
Mire látnád, már elment,
Zúg már a szél.

Dühös orkán tér vissza,
Megértést remél,
Érzi, már jő halála,
Dühöng a szél.

Újabb rohamra készül,
Ám most elalél,
A vad orkán elül,
Nem fúj a szél.

Áll. Némán. Mozdulatlan.
Elölről kezdené,
De csak tűr moccanatlan.
Meghalt a szél.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.