Szuvenír
Szuvenír
Még olvasom a leveledet, amit a kukába
vetettem, akkor régen. Úgy olvasom,
hogy belém íródtál. Tudod, sosem szabadott
volna elmennünk arra a szigetre,
és rájönnünk, hogy mindegy hol vagyunk,
már kiszerettük magunkat egymásból.
Néha a talpam alatt érzem a föveny homokját,
tenyereden a napolaj simaságát. Fellini filmbe
képzelem magunkat, olyankor szememből
fröccsen ki a tengervíz.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2016-05-30 19:48:49
Utolsó módosítás ideje: 2016-05-30 19:48:49