megyek /jav./

és az éjből hajnal lett
előbújtak a színek
a hangok kiléptek a csendből
én meg megyek
harmattól
izzadságtól nedves
zöld pólóban
rongyos farmerban
behunyt szemmel is
tudom hogy hol járok
ez a ki tudja hány hektár
kifosztott
magára hagyott erdő az otthonom
jobban mint a hét per kettő
ahol csak a macskáimnak hiányzok
itt a mogyoró-
kökény- és bodzabokrok
tarvágások
félbevágott csonkok
sudár  bükkfák
hamvas égerek
és tömzsi tölgyek
között vezet járt
járatlan utam
fel-le
szakadékok vízmosások árkok
hullámain át
hangtalanul mint az állatok
megyek
itt ahol az ösvényen sütkérező
zöld gyíktól
a szélben síró faóriásig
minden élő
kísérőm és társam
megyek
hol lassan szemlélődve
hol izomból az ájulásig
ez az igazi rakendroll
sárosan csapzottan
összeszabdalt karokkal
lábakkal
lehorzsolt könyökkel
térddel
átszellemülve megyek
egyre mélyebbre
messzebbre
egyre közelebb
ahhoz
ami a lényeg





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2017-10-10 08:05:45
Utolsó módosítás ideje: 2017-10-10 08:05:45